A FADESZ esete az USA elnökével

A népnyelv által újabban Farizeus Demokraták Szövetségének nevezett állampárt vezetője nagy reményeket fűzött a sajátos körülmények között megválasztott Donald Trump hivatalba lépéséhez. Az új elnök első megnyilvánulásai azt a képzetet keltették benne, hogy Trump egy találkozó erejéig magához emeli őt, amivel mindenki előtt egyértelművé teszi: Európa legerősebb embere nem más, mint a magyar állampárt vezetője. A terv azonban csak álom marad.

 Évek óta ugyanannál az újságosnál vásárolom családomnak a napi és hetilapokat. A hajnali öt órakor nyitó bódé körül már az újságos járat érkezése előtt összeverődnek a környéken vegetáló hajléktalanok, korán kelő nyugdíjasok, és a magamfajta, munkába igyekvő hírfogyasztók. Az elesettebbek kávét, csavaros kiflit vásárolnak, megbeszélik az előző nap eseményeit, latolgatják a kilátásokat, aztán egy részük beszáll a háromnegyed hat körül értük érkező ócska furgonba,  és szinte naponta változó címre, alkalmi munkába megy, hogy másnap ugyanitt lehessen. Az újságok fél hat előtt pár perccel érkeznek, ritkán fordul elő késés. Ennél az újságos bódénál mindenki köszön mindenkinek. Mindenki udvarias a másik emberrel, ha valaki beszélni kezd, a többiek meghallgatják. A törzsközönségből csak kevesen engedhetik meg maguknak hogy újságot vásárolhassanak, a pultra helyezett lapokból mégis naprakészen ismerik a politika aktuális eseményeit. A címlapok híreit saját napi tapasztalataikon szűrik át, és ennek szintézisét kérdezés nélkül is megosztják bárkivel, aki szóba áll velük. Ha ebben a körben megiszik valaki egy kávét, mellé friss és hiteles képet kaphat Magyarország hangulatáról, a tágabb közösséget foglalkoztató kérdésekről, és az utca emberének ezekre adott válaszáról.

Ma reggel egy ismeretlen férfi lépett előttem a bódé ablakához.

–Egy Magyar Időket kérek – mondta köszönés helyett Zoltánnak, az újságosnak, aki kezét széttárva válaszolt. –Sajnos nem tudok adni, mert nincs – válaszolta.

–Hogy hogy nincs? – emelte fel a hangját az érdeklődő.

–Nem rendelek, mert amíg kértem, egyetlen példányt sem tudtam eladni. De Népszabadság sincs, pedig azt vitték  – hangzott a válasz.

–Népszabadságot nem is vennék! De a Magyar Időket maga is elolvashatná! –vetette oda elmenőben a bosszús ember.

–Megpróbáltam elolvasni, de én is úgy vagyok vele, hogy inkább a saját életemben szeretném tapasztalni a javulást, mint hogy az újságban olvassak róla –zárta le a dialógust az újságos.

 A bódé körül ácsorgó mikroközösség helyeslő bólogatással követte a párbeszédet, majd a nap hírére, a Közép Európa Egyetem frissen bejelentett elköltözésére terelődött a szó.

–Napnál világosabb a helyzet –mondta az egyik, a rendszeres alkalmi munkába járók csoportjához tartozó fiatalember. –A FADESZ vezetője sikertelenül hízelgett Trumpnak azzal, hogy már a megválasztása előtt megüzente, neki drukkol. A meghívás a győzelem után elmaradt, hiába gratulált elsőként az európai vezetők közül az új elnöknek. Erre megpróbálta megzsarolni a CEU ellehetetlenítésével. Ez sem jött be. Trump nem hajlandó fogadni a köpcös pocakost, ahogy az elődei sem álltak szóba vele. Az amerikaiak nem hülyék. Pontosan tudják, hogy mi folyik itt.

–A kitiltási ügy sem zárult még le –vette át a szót egy másik hajléktalan. –Csak most egy ideje hallgatnak róla. Pedig ezzel a CEU-üggyel megint a magyar fiatalokkal csellóznak ki. Ha Bécsbe költöznek, még kevesebben tanulhatnak majd nemzetközi rangú egyetemen.

–Abszolút nem érdeklik őket a fiatalok. Közismert, hogy Áder lányai, meg az udvartartáshoz tartozók gyerekei mind külföldön tanulnak. Magasról tesznek arra, hogy a szegény gyerekeket a fizetőssé tett oktatással, a kollégiumok lerohasztásával, az égbe szökő albérleti díjakkal, meg a CEU elüldözésével elzárják a továbbtanulástól –vélekedett egy friss nyugdíjas Blikk fogyasztó. –A lakáskasszát is azért szüntették meg, hogy még több pénzt juttathassanak a Garancsi meg a Mészáros féléknek. A CSOK csak arra volt jó, hogy az egekbe szökjenek a lakásárak. Most tovább emelik a CSOK-ot, még tovább emelkednek a lakásárak, az egyszerű emberek gyerekei egy életre lemondhatnak arról, hogy saját otthonuk legyen.

–És mi lesz azokkal, akik eddig önkormányzati fecskelakásra pályázhattak azzal a feltétellel, hogy lakástakarék szerződést kötnek? –tette fel a kérdést a szomszédos Csemegebolt pultos nője, aki szokásos kávéjáért ugrott ki az újságoshoz.

–Mi lenne? Majd az önkormányzat kitalálja –zárta le a kérdést a hátizsákos fiatalember, aki közben néhány sorstársával elindult a lármásan érkező, lepusztult furgonhoz. –Trump azonban magasról tesz a FADESZ vezérére, meg arra az egész trágyadombra, amit itt létrehozott a haverjaival. Ez a lényeg. A többi csak mese –tette még hozzá, aztán magára húzta a furgon ajtaját, és a jármű elindult egy ígéretes, pár ezer forintos alkalmi bérrel kecsegtető telephely felé. A hallottakon tűnődve indultam én is tovább. Leginkább az a kérdés foglalkoztatott, hogy mennyibe kerülhet az adófizetőknek annak a sok politológusnak, meg közvélemény kutatónak az eltartása, akik ezeket a kérdéseket máshogy látják?

F.L.Gy.