A Lukács szobor szomorú jövője

A fővárosi közgyűlés minapi ülésén többségi szavazattal elutasította a kerület kérését, hogy a Szent István parkból száműzött Lukács szobrot adják nekünk azért, hogy azt egy megfelelő közterületen felállíthassuk.

A Fidesz politikai ámokfutása egyre nagyobb hullámokat ver nem csak itthon, hanem külföldön is. Minden napra jut egy botrány: nemzetközi szerződések felrúgása, lex CEU, civilszervezetek törvény általi megbélyegzése….

Ezek az ügyek és dolgok nem különálló történetek, egy tőről fakadnak. A szobrok ledöntése, a sajtószabadság, a demokrácia lebontása, a civilek és minden önálló gondolkodás üldözése, az iskolák állami karámba terelése, a permanens „háborúzás”, a szüntelen bűnbak kijelölés, a nép által megtermelt javak szemérmetlen tolvajlása mutatja, hogy a hatalom elveszítette realitás érzékét, hogy a Fidesz immáron csak és kizárólag pozíciójának megtartását tartja céljának. 

Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testülete 2017. március 9-én megtartott ülésének napirendjén tárgyalta meg a Szent István parkból elszállított Lukács György szobor kerületi felállítására vonatkozó indítványt. Erdős László (MSZP - Lokálpatrióták Egyesülete) képviselő felszólalása a Lukács-szoborral kapcsolatos képviselő-testületi vitában hangzott el.

Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Képviselő testület!

Az életem úgy hozta, hogy a hadtörténelemmel való foglalatosságommal valamivel többet töltöttem, mint kedves képviselőtársam, melynek egyik bizonyítéka a Duna tv-n vasárnap bemutatott „Elfelejtett katona” című film is. Mielőtt a Lukács szoborra adott, képviselőtársam által elmondottakra reflektálnék, két dolgot a tisztán látás végett szeretnék elmondani.

1. Lukácsról javasolnám képviselőtársamnak elolvasni LENGYEL ANDRÁS A „tizedeltető” Lukács György című írását. higgye el megéri, melyből az alábbit idézném: „... a poroszlói esetet „elítélő” (voltaképpen a saját céljaira fölhasználó) megtorló hatalom, a „büntető igazságszolgáltatás” szerepében föllépve, nem végezte el még a történések hozzávetőlegesen pontos rekonstrukcióját sem – s úgy ítélkezett. Ám a cselekmények jogi (át)minősítésével, inadekvát módon, az eseményeket kriminalizálta.”

2. A cseh és román csapatok elleni háborút a történészek többsége is honvédő háborúként kezeli, mely harcokban a Tanácsköztársaság erői vesznek rész. Horthy katonai alakulatai nem, ők inkább az idegenek szárnyai alatt vonulnak be az elfoglalt országba. A Tanácsköztársaság hadseregének ez időben nincsenek más szabályzatai, mint az I. világháborúban résztvevő magyar királyi honvédségé. Ezt venném górcső alá, mert erre már nehezebben áldoz időt az ember.

Egy kis "kutatás" után,  pusztán az érdekesség kedvéért, melyben segítségemre volt Szakály Sándor barátom (baloldalisággal nem vádolható) „A magyar katonai felső vezetés 1938-1945" című műve, a következők mondhatók el.  Az egyik állítás (vagy inkább vád) ugyebár az, hogy Lukács a Vörös Hadseregben tevékenykedve egy önkényuralmi rendszer fenntartását segítette elő. Kíváncsiságból megnéztem, hogy a Horthy-rendszer katonai felső vezetéséből hányan voltak Lukács "tettestársai", vagyis - a mi olvasatunkban - hányan és milyen minőségben vettek részt a 19-es, a románok és csehek elleni honvédő háborúban. Most kapaszkodjanak!

A későbbi vezérezredesekből 21, az altábornagyokból 24, a vezérőrnagyokból 41 dolgozott 1919-ben a Hadügyi Népbiztosságon, a Vörös Hadsereg Főparancsnokságán, vagy a csapatoknál! Összesen 86 tábornok, és még 5 ezredes. 

Közöttük Lakatos Géza, aki a miniszterelnökségig vitte, de Bartha Károly, Nagy Vilmos, Csatay Lajos, Beregfy Károly, és Hennyey Gusztáv is eljutottak a miniszterségig. Győrffy-Bengyel Sándor honvédelmi államtitkár, később tárca nélküli miniszter lett.

 Honvéd vezérkari főnök lett Werth Henrikből, Szombathelyi Ferencből és Vörös Jánosból.

Vezérkari főnök helyettes lett Littay András, Bajnóczy József, és Náday István. Littay azután államtitkár is.  A sok derék vörös parancsnok, mi ? :) És ezek még csak a vezérezredesek!  

Érdekesség, hogy Jány Gusztáv, aki Horthy alatt "mindössze" a hadsereg-parancsnoki beosztásig jutott el, nem csak - ha úgy tetszik - harcostársa volt Lukácsnak a Vörös Hadseregben, de gimnáziumi osztálytársa is. Ismeretes a doni 2. Magyar Hadsereg béli tevékenysége és hírhedt egyik mondata: - „A rendet és a vasfegyelmet a legkeményebb kézzel, ha kell, a helyszínen való felkoncolással helyre kell állítani!” 1993-ban rehabilitálták. 

Na most akkor ezek az urak 1919-ben mind mocsok, nemzetietlen hazaárulók, komcsi szekértolók, egy önkényuralmi rendszer fenntartói, vagy a katonai hivatást, a haza védelmét komolyan vevő tisztek voltak? 

Csak félve jegyzem meg, a királyi honvédség háború alatti működése során 754 főt végeztek ki gyávaság, megfutamodás címen. Akkor kezdjük innét a vizsgálatot!