A mélységből kiáltok hozzád..!

Január végén harminc neves humanista és gondolkodó aláírásával, Bernard-Henri Lévy tollából, Európai hazafiak kiáltványa: Már ég a ház! címmel kiáltványt tett közzé a Liberation (magyarul: Felszabadítás) című tekintélyes francia napilap, amit az 1968-as diáklázadások idején alapított Jean-Paul Sartre drámaíró, filozófus. A szöveg – a kiáltványt fogadó süket csend és közöny ellenére – elgondolkodtató.

Többször is elolvastam az imponáló aláírók által hitelesített, a hamarosan esedékes Európai Parlamenti választások tétjével kapcsolatos dokumentumot – de az első olvasás alkalmával ébredt kételyek nem hogy eloszlottak volna bennem, hanem olvasásról olvasásra egyre növekedtek. (A kiáltvány teljes szövege az aláírók megjelölésével együtt a lap alján megnyitható.) Nem arra gondolok, hogy az aláírók némelyikének identitása különös homályba burkolózik: a hol Berlinben, hol Budapesten élő Konrád Györgyöt a lista debreceni illetőségűnek jelöli, míg a Párizsban élő és alkotó Milan Kunderát prágaiként lajstromozták a kiáltvány közreadói. De nem ez a legnagyobb probléma.

Hanem – mindenek előtt – a megszólítás hiánya. Kinek szánták aláírói ezt a felhívást?

A közzé tett gondolatokkal nem lehet vitatkozni. Európa valóban veszélyben van. Veszélybe sodorja az ostoba hazugságokra épülő populizmus, a tömegek félrevezetése, a nemzetállaminak maszkírozott, de valójában nacionalista, antiszemita és irredenta propaganda térhódítása, a műveletlen és agresszív politikusok felelőtlen és demagóg hecckampányai. Ha a májusi választások alkalmával a populisták (valójában az európai humanizmus, és a demokratikus jogállamiság árulói) kerekednek felül, sötét korszak kezdődik kontinensünk történetében. Voltaképpen erre próbálnak figyelmeztetni a műfaji követelményeket figyelmen kívül hagyó, meglehetősen enervált és erőtlen dolgozat aláírói is. Ilyen óvatosan, általánosságokban fogalmazva, a szöveg címzettjeiről hallgatva nem lehet győzelemre serkenteni. De mégsem ez a legnagyobb baj a kiáltvánnyal. Hanem az, hogy tartalma szerint egyfajta önfeloldozásra szolgál. Mi szóltunk.

Nyíltan meg kell mondani, hogy ez a kiáltvány nem javít, hanem inkább tovább ront az Európai Unió jövőjéért felelősséget érző nemzeti demokratikus erők – és közöttük is az ismét pártállami körülmények közé kényszerült magyarok és lengyelek –  győzelmi esélyein.

Mit kellett volna tenni?

Talán szerénytelenségnek tűnhet, ha magamfajta tollforgató, aki a közelébe sem kerülhet soha egy ilyen kiáltvány exkluzív aláírói körének, tanácsot próbálna adni a közös jövőnkért valódi felelősséget érző, a közszerepléstől sem visszariadó gondolkodóknak, de azért lenne itt valami, amit érdemes lenne megfontolniuk.

Magyarországon, Kelet-Európa egykor legvidámabb barakkjában az európai adófizetők pénzéből, az Európai Unió intézményeinek asszisztálásával épült újjá a meghaladottnak hitt antidemokratikus, és Európa ellenes pártállam. A tisztátalan választások során a szavazatok kisebb részével kétharmados többséget kreáló állampárt az Európai Unió pénzéből, arcpirító és szégyenletes propaganda hadjárattal, a választókat megtévesztve, a jogállam normáit semmibe véve, számon kérhető program nélkül konzerválta hatalmát.  Hamis és álságos az a Nyugat-európai politikusoktól hallható vélekedés, amely szerint nekünk, magyaroknak olyan kormányunk van, amilyet választottunk magunknak. Hamis, mert ez a kormány az európai adófizetők pénzéből finanszírozza a saját nemzete elleni antidemokratikus hadjáratát. Az új hidegháborút,  amely immár a „nemzeti” oligarchákat felhizlaló Európai Unió ellen is hadat üzent. Felelős európai politikusok szerint Magyarországot ma nem vennék fel az Unió tagjai közé. Az Európai Néppárt, amely  befogott orral ugyan, de megtűri soraiban a magyar állampártot, az Európai Uniónak ezt a mind émelyítőbb fekélyét, megfelelő címzett lehetett volna a tekintélyes gondolkodók kiáltványa számára. Sajnos, nem így lett. Az Európai Unió eszményeit és alapelveit, az uniós értékek mellett elkötelezett  magyar választópolgárok mintegy 70%-át első sorban nem a jogállamot lebontó, antidemokratikus magyar állampárt árulta el, hanem maga az Unió, amely finanszírozta, és ma is pénzeli ezt az árulást.

Vajon tudja-e Bernard-Henri Lévy, és a fogalmazványát aláíró gondolkodók, hogy a májusi Európai Parlamenti választáson – az itthon már bevált receptnek megfelelően – egy kettős állampolgársággal rendelkező, határainkon kívül, de az Európai Unión belül élő sokaság ezúttal fejenként két szavazattal rendelkezik majd? Egyszer a lakóhelye szerinti uniós tagállamban, ezzel egyidejűleg pedig levélben, az anyaországban is voksolhat. (Ellenőrizetlen mendemondák szerint arra is számos példa akadt, hogy a levélben történt szavazást követően az új pártállam mellett elkötelezett atyafiak személyesen is leadták voksukat Magyarországon…)

Ahogy a 130. zsoltárban olvasható: „A mélységből kiáltok hozzád, Uram..!” A mélység elviselését nem könnyíti meg a tudat, hogy letaszításunkat és elnyomásunkat az Európai Unió nagylelkű, és minden feltételt nélkülöző támogatása tette lehetővé, és biztosítja a továbbiakban is.

F.L.Gy.