MSZP13
2018. December
HKSzeCsPSzoV
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

 

Keresés:

 

Ami a Sargentini jelentésből kimaradt

Az elmúlt napok legjelentősebb, Magyarország közeli és távolabbi jövőjét meghatározó politikai eseménye az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága által készített, a jelentéstevőről Judith Sargentini jelentésnek elnevezett dokumentum kétharmados többséggel történt elfogadása volt az EP szeptember 12-én megtartott plenáris ülésén.

A 68 oldalas jelentés tizenkét témakörben vizsgálja a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok érvényesülésének helyzetét (a teljes dokumentum megtalálható és letölthető magyar nyelven az Európai Unió hivatalos honlapjáról). A jelentés kétségtelenül objektív, tárgyilagos és korrekt vizsgálat eredményeként született, megállapításait tények támasztják alá, figyelmes tanulmányozását követően mégis hiányérzet marad a magyar olvasóban. Számomra az okozza a legnagyobb problémát, hogy a szöveg visszatérően a demokratikus jogállam alapvető értékeinek veszélyeztetéséről szól – miközben Magyarország már nem tekinthető demokratikus jogállamnak.

Egy remekműből idézek, Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita című remekművéből, azt a részt, amely Woland és a Varietészínház büféjének vezetője, Andrej Fokics között lezajlott párbeszédet tartalmazza. Woland a szemére veti Andrej Fokicsnak,  hogy  büféjében zöld színben játszik a brinza sajt, a szamovárt egy szurtos leányzó forralatlan vízzel töltötte fel, miközben nagy lelkinyugalommal mérték belőle a teát, a tokhal pedig büdös.

–Másodrendű frissességű tokhalat szállítottak nekünk – mentegetőzött a büfés.

– Marhaság, öregem!

–De kérem szépen, hogyhogy marhaság?

–Másodrendű frissesség, ilyen nincs! Frissesség csak egyféle létezik, elsőrendű, és egyben ez az utolsó is. Ha a hal másodrendű frissességű, az azt jelenti, hogy büdös, romlott.

–Bocsánatot kérek –próbált ismét mentegetőzni a büfés, nem tudta, hogyan békítse meg a kötekedő mágust.

–Nem tudok megbocsátani –közölte emez szilárdan.

Pontosan ez a helyzet a demokratikus jogállammal is. Egy állam vagy jogállam, vagy nem az. Véleményem szerint Magyarország tekintetében a demokratikus jogállam alapvető értékeit veszélyeztető jelekről értekezni, ezekről a veszélyekről dialogizálni pontosan olyan, mintha valaki egy hullán vizsgálná az elhunyt egészségét veszélyeztető tényezőket.   Ismeretes, hogy a kormányzó párt az elmúlt években határozottan megtagadta az utolsó, 2010-ben közzétett kormányprogramjában foglaltakat.  A dokumentum sem a magyarorszag.hu, sem a fidesz.hu oldalakon nem érhető el. Második ciklusukat kezdték meg úgy, hogy homályban hagyják hatalomgyakorlásuk irányát és célját. Miniszterelnökük következetesen tartja magát 2008-ban, a Magyarországra akkreditált külföldi diplomaták előtt elhangzott kijelentéséhez: „Ne figyeljenek oda arra amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok.” Más módon kifejezve ugyanezt: szavaim semmit sem érnek, szószegő és hazudozó vagyok.

Ennek az embernek adnak szót az Európai Parlamentben, ez az ember jeleníti meg hazánkat szövetségeseink előtt. Az ő hazugságait sugározza a Kossuth rádió, közvetítik a közpénzből fenntartott,  de névleg magántulajdonban lévő médiumok,  szajkózzák kormányának és klientúrájának tagjai, ezeknek a hazugságoknak a sulykolására költi a kormány az adófizetőktől beszedett milliárdokat. Erről a pökhendi, cinikus és gyáva emberről nyilatkozta a Sargentini jelentés kapcsán Guy Verhofstadt belga Európai Parlamenti képviselő azt, hogy a magyar kormánypárt miniszterelnöke az adófizetők pénzén újabb hazugságokat terjeszt.

A hatalmát sajátos körülmények között  megőrző kormánypárt a kormánypolitika szintjére emelte a hazudozást, és aki szót emel ez ellen, azt a legjobb esetben kineveti, gyakorta hazaárulónak, idegen hatalmak ügynökének minősíti. Sajnálatos, hogy ez a tény kimaradt a Sargentini jelentésből, miközben  hétköznapjaink  legmeghatározóbb jellemzőjévé  vált.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának előjátéka, a képviselői kérdések alkalmával a kormánypárt miniszterelnökének helyettese nemzetközi botrányt keltő svédországi vadászata kapcsán, egy kérdésre felelve az általa lelőtt, háziasított szarvasnál nagyobbat hazudott. Mellette grimaszokat vágva, nevetést mímelve  pózolt, tekergette nyakát  mestere, a miniszterelnök. Fél órával később a mértékadó internetes híroldalak tényekkel alátámasztva közölték, hogy a miniszterelnök helyettes hazudott.  A külügyminisztert alakító, rossz modorú, kellemetlenül artikuláló fiatalember  megjátszott felháborodással kifogásolta, hogy a Sargentini bizottság nem küldött tényfeltáró csoportot Magyarországra a jelentés elkészítését megelőzően. Néhány órán belül kiderült, hogy a jelentéstevő mindent elkövetett annak érdekében, hogy bizottsága a helyszínen is tanulmányozhassa a magyarországi helyzetet, ám ezt a kormánypárt megakadályozta. Lukács György írta 1918 novemberében: „…a bolsevizmus azon a metafizikai föltevésen alapul, hogy a rosszból jó származhatik, hogy lehetséges, mint Razumihin mondja a Bűn és bűnhődésben: az igazsághoz keresztülhazudni magunkat.” A filozófus, akinek szobrát a hatalom eltávolíttatta a Szent István parkból, a mai Magyarország bolsevikjaihoz is intézhette volna  a szavait. Hazudozásból ugyanis még soha sehol nem ment előre egy nemzet ügye, nem erősödött és nem fejlődött a közjó, és talán nem tévedek nagyot ha úgy gondolom, hogy a hazugság áradat növekedési sebességével párhuzamosan csökken a bukásig hátralévő idő.

Végezetül még egy gondolat. A Sargentini jelentés kétharmados elfogadásának napja azonos  a kétsebességes Európa születésnapjával. Annak deklarálása, hogy az Európai Unió demokratikus jogállamai, mindenek előtt  Németország és Franciaország, nem finanszírozzák a továbbiakban a magyar kormánypárt miniszterelnökének ámokfutását. Következik a végjáték. Mire készülhetünk?

A kormánypárt Európai Parlamenti képviselője, az Egyesült Királyságban élő Schöpflin György a Népszava 2018. július 21-én megjelent számában a Sargentini jelentés esetleges elfogadásának következményeit, a kormánypárt Néppártból történő kizárásának lehetőségét  mérlegelve a következőket mondotta. – (ha ez megtörténik) Létrejön egy blokkoló kisebbség, ami megvétózza mondjuk az új költségvetést. Működésképtelen lesz az egész EU.

Hiszem, hogy a demokratikus jogállamok európai közössége talál majd megoldást ennek elkerülésére.

Fábián L. Gyula

 

 

©2018 MSZP13