Beer versus Bayer

Néhány nappal ezelőtt, a három éves elszámolási határidővel kombinált hatnapos munkahét bevezetéséről szóló országgyűlési szavazást megelőző percekben meglepve értesültem arról, hogy kerületünk országgyűlési képviselője, Hiszékeny Dezső az ellenzéki oppozíció érdemi szervezésére kényszerült. Most, mikor ezeket a sorokat írom, a közmédia székházánál az internetes közvetítést követő százezrek szeme láttára fizikailag bántalmazzák Varjú Lászlót, kerületünk másik országgyűlési képviselőjét.

2014. július 25. napja óta, amikor a kormánypárt miniszterelnöke a romániai Tusnádfürdőn bejelentette, hogy a demokratikus jogállamot illiberális berendezkedéssel kívánja lerombolni, pontosan tudni lehetett, hogy a meghirdetett program nem lesz végrehajtható államilag eltervezett, és megvalósított bűncselekmények sorozata nélkül. Hogy már maga a program is ellentétes a jogállam legalapvetőbb normáival, és az Európai Unió tagállamai által deklarált és vallott értékekkel és alapelvekkel. A jogállam agresszív felszámolásának folyamata persze nem a tusnádfürdői beszéddel vette kezdetét. Első lépése a köztársaság Alkotmányának – az arra tett esküt követő – félredobása, és az egypárti alaptörvény létrehozása volt. Ezt követték a visszamenőleges hatályú törvények, a pártállás és világnézet szerinti diszkrimináció bevezetése, az egypártrendszerekre jellemző intézményrendszer kiépítése, a fékek és ellensúlyok következetes lebontása, a párt vezető funkcionáriusainak és családtagjaiknak kiemelése a büntetőjog hatálya alól, a politikai ellenfelek karaktergyilkossággal kezdődő - koncepciós ügyekkel folytatódó terrorizálása, a mind leplezetlenebbé váló lopás, hazudozás, majd az utóbbiak látszatpályázatokkal, TAO-nak nevezett védelmi pénzzel és a központosított propagandagépezettel történt intézményesítése. Meglehet, még nem értünk a folyamat végére, a nyílt, pártállami diktatúra bevezetésére irányuló törekvés azonban mára leplezetlenné, egyértelművé vált. Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című verse ismét aktuális. A hatalom minden eszközzel kriminalizálni igyekszik politikai ellenfeleit, a magyar családok túlnyomó többségét képviselő ellenzéki országgyűlési képviselőket előbb elnémítják, most pedig már verik is. 1956 óta soha ilyen egyszerű nem volt még a választás elnyomók és elnyomottak, a szabadságjogok képviselői és ezek ellenfelei között.

December 16-án történelmi tett tanúi lehettek a rabszolgatörvény – és a nyílt, jogfosztó diktatúra bevezetése – ellen tüntető ezrek, és az eseményeket a televízió előtt, vagy az internet nyilvánosságát felhasználva követő százezrek. Beer Miklós váci püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar tagja nyílt levelet intézett a békés demonstrálókhoz. A levél, amely az atyai szeretet, aggodalom és bátorítás hangját szólaltatta meg,  méltó volt a főpaphoz, a helyzethez és az ország sorsáért felelősséget érző valamennyi magyar emberhez. Tekintet nélkül arra, hogy osztoznak-e Beer Miklós  élő hitében, avagy nem. Időközben a közpénzből fenntartott kormányzati propaganda médiumai az állampárt emblematikus figurájának szájával mondatták el, hogy mit gondol a hatalom a jogfosztottság és a nyílt diktatúra bevezetése ellen szót emelő magyar emberekről. Ez a hang a gátlástalan arrogancia, cinizmus, és trágárság hangja, amelynek minden mondata mögött ott lapul a történelem ítéletétől való rettegés. Most nagyon könnyű választani Beer Miklós és a hatalmat megszemélyesítő Bayer Zsolt között. Az írás ismét megjelent a falon. És semmilyen hazugsággal nem lehet onnan letörölni.

F.L.Gy.