Keresés:
|
Beérőben a gyűlöletkeltés gyümölcseHarrach Tamás, a XIII. kerületi önkormányzat fideszes képviselője sajátos magyarázattal szolgál közösségi oldalán pártja kerületi irodája ablakának betörésére. A rongálást sajnálom, az értelmetlen tettet elítélem. Abban viszont téved Harrach Tamás, hogy ez a "balliberális propaganda" következménye lenne. A legutóbbi közvélemény kutatási adatok szerint a választókorú népesség 36 százaléka támogatja a kormánypártot. A többiek nem. Napról napra nő az elkeseredett, reményt veszített emberek tábora. A kőhajító lehetett egy, a gyermekeivel utcára tett család valamelyik tagja. Lehetett bárki más a FIDESZ által bevezetett deviza hitelezés károsultjai közül. Betörhette az ablakot az előrehozott, és a szolgálati nyugdíjrendszer megszüntetésének bármelyik károsultja. Egy elkeseredett anya, aki fillérekért ápolja a nap 24 órájában gyógyíthatatlan beteg gyermekét, mivel az otthonápolási díj növelésére Harrach Tamás pártja nem lát lehetőséget. Üveget törhetett az a nyugdíjas köztisztviselő, aki ugyan tovább dolgozhat sok évtizedes szakmai tapasztalatait a közösség számára hasznosítva, de közben felfüggesztik nyugdíjának folyósítását. Betörhette az üveget egy, a minap lapátra tett kormányzati tisztviselő, aki munkába érkezve tudta meg, hogy holnaptól katonaként, esetleg segédápolóként számít rá a nemzeti együttműködés rendszere. Nem tudhatjuk, hogy nem egy olyan polgár ragadtatta-e el magát, aki most szembesült a lakástakarék pénztár megszüntetésének következményeivel. Azt sem zárhatjuk ki, hogy egy, a szemétszállítási szolgáltatás szétesése miatt elkeseredett ember repítette el azt a követ. Ki tudja, hogy nem a CEU egyik reménybeli, ám időközben reményét veszített potenciális jelentkezője fejezte-e ki ezen a módon az elkeseredését? Nem tudhatjuk, hogy esetleg éppen most telt be a pohár annál az apánál, aki korábban tisztességesen el tudta tartani a családját kis vegyesboltjának jövedelméből, ám a FIDESZ párttagságának jutalmazására megalkotott trafik törvény következtében földönfutóvá vált. Lehet az is, hogy egy elkeseredett szülő fejezte ki ezen a módon a véleményét, akinek külföldre menekült a gyermeke az egyre fojtogatóbb hazai légkör elől, és magyarul alig beszélő unokájával már csak a távolból tarthatja a kapcsolatot. Lehet az is, hogy egy olyan honfitársunknál szakadt el a cérna, aki képtelen volt elviselni, hogy a kormányfő gyakorta luxusgéppel repül passziójának aktuális helyszíneire, miközben ő a gyermekét a lepusztult állami fenntartású iskolába tudja járatni – a FIDESZ kegyeltjeinek alapítványi és külföldi iskolái helyett. Nem tudhatjuk, hogy nem egy olyan ember törte-e be a kormánypárt kerületi irodájának ablakát, aki képtelen elviselni, hogy egyesek milliárdokkal nem tudnak elszámolni, az ügyészség mégis a hajléktalanokkal bíbelődik, akiket közellenségként kezel a kormány. Még az is lehetséges, hogy egy hívő kereszténynél telt be a pohár. Lehetséges, hogy egy olyan ember fejezte ki így végletes elkeseredését, akinek közeli hozzátartozója kórházi fertőzésben veszítette el az életét, vagy azért kellett meghalnia, mert daganatos betegségével kapcsolatos vizsgálatára több hónapos várakozási idővel kapott dátumot, amikor már szétterjedt a szervezetében a kór. Nem folytatom, bár megtehetném: nagyon hosszú, és napról napra nő a meglopott és megkeserített magyar emberek listája. Úgy látom Harrach Tamás kirekeszti tudatából a valóságot, és kizárólag a pártja által pénzelt médiumok híreit fogyasztja, amit előnytelennek gondolok a helyes ítéletalkotás szempontjából. A bejegyzésben említett két példa méltatlan és igaztalan az eddigi helyi konszolidált viszonyokhoz. Bár elítélem a kormánypárt helyi képviselete kirakat üvegének betörését, talán mégis lehet valami haszna a dolognak: a nyíláson friss, a való világból beáramló levegő töltheti be a pártiroda helyiségeit, és az odabenn triumfálók talán szembesülnek azzal, hogy a valóságban kisebbségben vannak. Ha nem hiszik, kérdezzék meg az üvegest. Borszéki Gyula
|