In memoriam Stephen Hawking, avagy az emberiség rövid története

  Repülőgépre ülünk, messzire utazunk. Körülöttünk családtagjaink. Szüleink, gyerekeink, unokáink, rokonaink, és barátaink. Mindenki, akit szeretünk. A gép ajtaja bezárul, előlép az utaskísérő, és felszólítja az utasokat,  szavazzanak arról, hogy kik vezessék a repülőgépet.

 Felugrik néhány ember, akik egymást túlharsogva kezdenek kiabálni. Van közöttük megnyerő megjelenésű, és kifejezetten taszító, értelmesnek látszó, és alig pár szavas szókincsét mániákusan ismételgető. Magukat ajánlgatják. Az utasok egy részét nem érdekli az egész. Kibámulnak az ablakon, Egymással vannak elfoglalva, vakaróznak, olvasnak, álomba merülve jelzik, hogy őket hidegen hagyja a dolog. Másik részük leadja szavazatát, aztán a korábbi hőbörgők egy csoportja bevonul a pilótafülkébe, és felbőgnek a repülőgép motorjai. Önjelölt, magukat politikusnak gondoló vezetők irányítják a XXI. század nemzetállamokra tagolt emberiségét olyan körülmények között, amelyek a teljes emberiség pusztulásával fenyegetnek. Nagy részük valójában nem ért semmihez. Iskolai tanulmányaik befejezését évek, évtizedek óta nem követte semmiféle továbbképzés. Sok közöttük a mentális beteg, a szocio-, és pszichopata, a monomániás, a beteges képzelődő és a nárcisztikus szadista.

 Mindez Stephen Hawking próféciáival kapcsolatban jutott eszembe. A zseniális fizikus és gondolkodó a halálát megelőző években többször is figyelmeztetett az egész emberiséget fenyegető veszélyekre. Úgy gondolta, hogy ha fajunk a következő száz évben nem lesz képes elhagyni szülőbolygónkat, annak lakhatatlanná válása miatt menthetetlenül kipusztulásra van ítélve. Óvott az idegen intelligenciákkal történő óvatlan kapcsolatfelvételtől is, mert a spanyol gyarmatosítók és az amerikai bennszülöttek történetének szükségszerű megismétlődésétől tartott, galaktikus léptékben. Veszélyesnek gondolta az emberiségre a mesterséges intelligencia térhódítását is, és így tovább. A politikusok által jelentett veszély azonban elkerülte a briliáns teoretikus figyelmét. Márpedig napjainkban  a politikusok jelentik fajunkra a legnagyobb veszélyt. Azok az emberek, akiket Kurt Vonnegut jr. Hazátlan ember című esszé kötetében „találgatóknak” nevez. Akiknek fogalmuk sincs a különböző szaktudományok eredményeiről, és akiket nem is érdekelnek ezek az eredmények. Akik ötletszerűen döntenek létfontosságú kérdésekben, majd a szánalmas eredményt látva újabb és újabb döntéseket hoznak – hasonló sikerrel. Akiket leginkább egy dolog foglalkoztat: hogyan szerezzék és tartsák meg a hatalmukat embertársaik felett. Korunk politikusai mindent ennek a kérdésnek rendelnek alá. A tapasztalat szerint minél tisztességesebbek, annál sikertelenebbek.

 Néhány nap múlva újabb társasutazásra indulunk Magyarország elnevezésű repülőgépünkkel. Az eddigi pilóták, akik egy demokratikus jogállamból indulva nyolc év leforgása alatt egy illiberális, penetráns autokráciába szállítottak bennünket, égre-földre esküdöznek, hogy nélkülük nincs tovább. Azok az utasok, akik figyelemmel kísérték ezt a tragikus utazást, tisztában vannak azzal, hogy a gondosan restaurált pártállam további fenntartása nemzeti katasztrófával fenyeget.

Az is lehet persze, hogy a közömbösöknek van igazuk, és az egész választási hercehurca nem érdekes. Stephen Hawking a Starmus, 50 Years of Man in Space című, 2014-ben megjelent könyvének bevezetőjében a következőket írja: A Higgs-bozonnak van egy aggasztó jellemzője, hogy metastabil lehet 100 milliárd gigaelektronvolt (GeV) felett. Ez azt jelentheti, hogy az univerzum katasztrofális vákuumba torkollhat: egy valódi vákuumbuborék a fény sebességével nő. Ez bármikor megtörténhet, és nem láthatjuk előre. Nincs értelme hogy ezen a helyen mélyebben elmerüljünk a Higgs-bozon, amit sok fizikus az „isteni részecskének” nevez,  részletes vizsgálatába, természetének elemzésébe. Már csak azért sem, mert magam sem látok tisztán ebben a kérdésben. De – hogy a bevezetőben említett példa ne álljon egyedül –, próbáljuk elképzelni, hogy egy fiatal fizikus megtalálja a módját annak, hogy kissé fokozni lehessen a Higgs-bozon potenciálját. Ösztöndíjas kutatóként kér egy fél óra kísérleti időt a svájci CERN részecskegyorsítóban, és a kísérlet igazolja a hipotézisét. Vagyis: egyszerűen lekapcsolja a villanyt a ma ismert világegyetemben.

 Ha jól meggondoljuk, így már nem is tűnik olyan rémesnek az április 8. napjára kitűzött országgyűlési választás. Nem kétséges, hogy nagyobb esélye van a demokratikus pártoknak a választás megnyerésére mint a sokaságnak arra, hogy hirtelen megértse a Higgs-bozon mibenlétét. Menjünk tehát szavazni, mozgósítsunk a választáson való részvételre, tegyünk meg mindent a pártállam lebontásáért. Szavazzunk a tisztességre. Az állampártot pedig egyszer és mindenkorra küldjük el… a fekete lyuk legmélyére. Túl a szingularitáson, az eseményhatáron, Magyarország valódi érdekei  és a tudomány egymásra találásának  örömére.

Fábián