MSZP13
2024. Március
HKSzeCsPSzoV
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

 

Keresés:

 

Kis lépések – nagy botlások, avagy a Fidesz esete az orosz közmondással

Emlékeznek még? Magyarország Európai Unióba történő belépése előtt sokan arról álmodoztak, hogy a belépést követően… cukrászdát nyithatnak majd Bécsben. Hogy a magyar életszínvonal egy-kettőre utolérheti a vágyott Nyugat-európai színvonalat, és egy magyar ember ugyanolyan jogbiztonságban érezheti majd magát, mint a fejlett tőkés országok polgárai.

Álmaink mára szertefoszlani látszanak. 2019-ben Magyarország polgárainak életszínvonalát tekintve az Unió sereghajtói között kullog, a nyugdíjasok helyzete az Eurostat felmérése szerint 18 vizsgált ország között a legrosszabb képet mutatja, és a korábban lesajnált Szlovákia Euróban fizető polgárai napi rendszerességgel járnak hozzánk bevásárolni – mert jobb a fizetőerejük, mint a magyar embereké. Hatszázezer honfitársunk új, barátságosabb haza megtalálásának reményében hagyott itt bennünket, miközben a kontinens éllovasai közé tartozunk a korrupciót, a kórházi fertőzések mértékét és a társadalmi mobilizáció ellehetetlenülését tekintve. Társadalmunk végletesen megosztott, a jogállam hulláját hazugsághullámok illatfelhője lengi körül, az állami vezetők között az államférfiak helyét közpénzből felhizlalt sunyi, kisszerű, műveletlen és agresszív nábobok és udvaroncaik bitorolják. A meghaladottnak vélt pártállami restauráció immár nem is törekszik arra, hogy visszahozza a „legvidámabb barakk” lassan feledésbe merülő, aranyló képét: visszamenőleges, gyakran személyekre és konkrét vállalkozásokra szabott, diszkriminatív jogszabályaival kizárólag az új pártarisztokrácia érdekeit szolgálja. Az élni és élni hagyni pragmatikus, és viszonylag jól elviselhető kormányzati gyakorlata szertefoszlott, emléke nyitott sebként sajog a rendszerváltást óhajtó, azért síkra szállt polgárok emlékezetében. A baloldali értékek képviseletére vállalkozó egyének között sok az alkalmatlan, több a hatalomnak megfelelő, a következetes, értékalapú gondolkodás legelemibb szabályait is zsigerből elutasító mezei taktikus. Mindez most, az Európai Uniós képviselők megválasztásának előszobájában különösen éles fényben látható.

Valódi katasztrófával fenyeget, hogy ebben a kritikus, és mindannyiunk sorsát alapvetően meghatározó helyzetben ismét és újra az antidemokratikus, magát illiberálisnak nevező, áporodott naftalinszagot árasztó, Európa ellenes állampárt viszi a prímet a közvélemény formálásában.

Röviden: a Fideszt felhizlaló, sajátos megjelenésű, stílusú, a  nemzetbiztonsági átvilágítást gondosan elkerülő, túlmozgásos vezetőjét nemzetközi rangú politikusnak kijáró tapintattal kezelő, a magyarországi köztársasági államformát és jogállamot szétverő, magát politikai közösségnek álcázó köztörvényes bűnözők ámokfutásán évek óta szemet hunyó Európai Néppárt egyes vezetőinek személyes megtámadtatása okán fontolóra készül venni a Fidesz kizárását tagjai közül. A kizárással fenyegetett társaság vezető figurája néhány éve még a Liberális Internacionálé alelnöke volt. Pártjának IV. kongresszusa 1992. február 8-án ellenszavazat nélkül döntött a szervezetbe történő belépésről, majd 2000. október 28-án kilépett a demokratikus jogállamiság alapvető normái mellett elkötelezett, és azokért kiálló pártszövetségből. Mondhatni: rutinjuk van szövetségeseik, elveik, célkitűzéseik elárulásából.

Haszonelvű közösségüket egyetlen cél vezérli. A hatalom minden áron történő birtoklása, személyes haszonszerzésük céljából. Most éppen a Néppártot készülnek elhagyni, jöhet a következő „szövetséges”.

Bosszantó, hogy ennek a kisszerű társaságnak az európai konzervatív jobboldali pártok közösségével kialakult polémiája tematizálhatja a mind mélyebbre süllyedő Magyarország polgárainak közbeszédét. Botcsinálta politológusok, a Fidesz fizetési listáján eldugott elemzők, rádiós és televíziós műsorvezetők hetek óta nem képesek másról beszélni és beszéltetni vendégeiket, mint hogy mi lesz a Fidesz sorsa a Néppártból való kidobása után, vagy ki nem dobását követően. A kérdés Magyarország jövője szempontjából nem teljesen érdektelen, de az Európai Parlament képviselőinek megválasztásával összefüggésben csak sokadrangú epizódnak tekinthető. A baloldalnak nem ezzel kellene foglalkoznia.

Sokkal inkább azzal, hogy a saját vélt közösségéből kiakolbólítással fenyegetett, program helyett hazugságokkal, migránsozással, alig burkolt antiszemita kampánnyal triumfáló Fidesz szánalmas vergődésének folyamatos kommentálása helyett bemutatnák, hogy milyen program és célok szolgálatához kérik és várják a magyar szavazópolgárok támogatását.

A hazug kormánypárt közpénz milliárdokból finanszírozott hazugságdömpingjének eredményeként a magyar választók tájékozatlanabb része azt hiszi, hogy választása a migráció támogatásáról vagy ellenzéséről szól. Ez hazugság.

A választás arról szól, hogy milyen Európát szeretnénk.

Az Európai Unió vezető tagállamai, és közöttük az Európai Néppártban tömörült pártok képviselői is egy, a mainál szolidárisabb, jobban működő, a jólétet valamennyi tagállamnak biztosító, a legfejlettebb tagállamok szociális vívmányait a fejletlenebbeknek is biztosítani szándékozó közösség vízióját szeretnék megvalósítani. Közös célkitűzésüknek tekintik az európai minimálbér és minimál nyugdíj bevezetését, a Szanyi Tibor által szorgalmazott okos települések létrehozását és működtetését, a korrupció visszaszorítását és a környezetvédelem hatékonyabbá tételét. Mindezekről Magyarországon, néhány héttel a választás előtt szinte egyáltalán nem lehet hallani. A baloldali véleményformálók eltagadhatatlan felelőssége, hogy a választási kampányban ne a Fidesz szánalmas, émelyítő  pávatánca legyen a középponti téma, hanem az, hogy mi a választás valódi tétje a még Magyarországon élő és szavazó magyar emberek számára.

Figyelemmel a Fidesz fokozódó orosz elköteleződésére egy orosz közmondással zárom írásomat. E szerint a rossz táncost a saját herezacskója is akadályozza a táncban. Pontosan úgy, mint a Fideszt a még nyomokban létező demokratikus jogállam emléke.  Mozgósítsunk és szavazzunk a XXI. századhoz méltó demokratikus jóléti, szociális jogállamok közösségére, az „ázsiai félszerzetek” akolmelegével szemben. Ha sikerül ráébresztenünk a választók többségét saját érdekeire, és az annak megfelelő szavazásra, néhány év múlva talán… Magyarországon is nyithatnak majd kávézót a gyermekeink. (Illusztráció: Monty Python: Hülye Járások Minisztériuma)

Fábián L. Gyula

 

 

 

Képgaléria

 

©2024 MSZP13