Kossuth Lajos a hazaáruló, avagy készül már az ebéd

Morvai Krisztina, a magát a jelenlegi kormánypártok egyedüli váltópártjaként láttatni igyekvő Jobbik EP képviselője a következőképpen adta okát annak, hogy miért nem szavazta meg az Európai Parlamentben a Magyarországot elítélő határozatot. „Természetesen azért nem szavaztam a Magyarországot elítélő jelentés mellett, mert magyar ember vagyok és szeretem a hazámat.”  A  kijelentés mindkét lábára sántít.

Az Európai Parlament által tárgyalt négypárti jelentés, és az ezt követően hozott határozat ugyanis nem Magyarországot ítéli el, hanem a magyar kormányt. A képviselő asszony logikája szerint azok a magyarok, akik nem azonosulnak a demokratikus jogállamot felszámoló, a pártállam restaurációján ügyködő, keletre nyitó, az Európai Unió közös értékei közül kizárólag a busás támogatásokat magukénak valló állampárti kormánnyal, azok nem szeretik a hazájukat. A kormánypártok agitátorai ehhez azt is hozzá szokták tenni, hogy az ilyen emberek voltaképpen külföldi zsoldban álló ügynökök. Nem nehéz felismerni Morvai Krisztina pártja és az állampárt közös nevezőjét, ami egyébként nem újkeletű a magyar politika történetében. Az 1848-49-es forradalom leverése után alighanem ugyanezt a véleményt fogalmazta meg egy másik „hazaszerető”, és ebből a minden  kompromisszumra kész szeretetből jól megélő hazánk fia, esetleg lánya, amikor az emigrációba kényszerült Kossuth Lajos előadó körútjairól kellett véleményt formálnia. Akkor Kossuth Lajos volt a hazaáruló. Ma mindazok, akik változatlanul magukénak érzik, és képviselni is hajlandóak azokat az elveket és eszményeket, amelyek az Európai Unióhoz való csatlakozás idején vonzónak és követésre méltónak találtattak hazánkban. Morvay Krisztina a hazafias mázban meghempergetett, hazug frázisok puffogtatásával nem tudja leplezni a tényt: ha a Jobbiknak választania kell az Európai Unió, és az állampárt pozícióinak védelme között, egyértelműen az utóbbit választja. Ennek minden következményével együtt.

Emlékeznek még? 1998. június 11-én Orbán Viktor a feleségével Torgyán József  leányfalui házában kanalazta vendéglátóival azt a Cseh Mária által főzött levest, amely aztán megalapozta a kisgazdák és az utóbb a Torgyán-féle politikai képződmény erőskezű felszámoló biztosának bizonyult Fidesz koalíciós megállapodását. Nem tudom, hogy Morvai Krisztina tud e főzni, az azonban egyértelműen megállapítható, hogy a közös ebéd előkészítése megkezdődött. Nincs kétségem afelől, hogy ha az állampárt vezetői és haszonélvezői csak a hatalomra sóvárgó Jobbikkal együttműködve kerülhetik el a felelősségre vonást, a jövő évi választások előtt a közös  asztalukra fog kerülni az a Leányfalun jól bevált, bár utóbb a gyengébb gyomrú ebédelőre végzetesnek bizonyult leves. Morvai Krisztina azért demonstrálta az egypárti alaptörvényt fabrikáló, a térség éllovasából sereghajtóvá vált Magyarországot pártállammá  züllesztő állampárt melletti elkötelezettségét, hogy elhárítsa az akadályokat a Fidesz és a Jobbik  koalíciós tárgyalásainak megkezdése útjából. Tisztában volt azzal, hogy a most elindított uniós eljárás eredményével pártjának már a választást követő koalíciós kormány tagjaként kell számolnia.  Egy Magyarországon rossz hírbe kevert, egykori német újságíró, bizonyos Karl Marx meggyőződéssel vallotta, hogy a hamis tudat is történelem formáló tényező. Álláspontját a szemünk láttára igazolhatják azok a választópolgárok, akik a Fideszből kiábrándulva a Jobbikban látják a magyar jövő, a magyar családok, a balsorstól sújtott nemzet igazi megmentőjét.

A magam részéről örülök annak, hogy az Európai Parlamentben  helyet foglaló magyar képviselők mértékadó része megszavazta a jelentés és a határozat elfogadását. Biztos vagyok abban, hogy azért szavaztak így, mert magyar emberek, akik szeretik a hazájukat.

Fábián L. Gyula