MSZP13
2024. Március
HKSzeCsPSzoV
        1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

 

Keresés:

 

Máshol bevált: az erőszakmentes aktivizmus bédekkere

Néhány héttel ezelőtt, Útmutató a forradalomhoz címmel jelent meg a hazai könyvesboltok polcain a Szlobodan Milosevicset megbuktató szerb Otpor! (Ellenállás) mozgalom egyik vezetőjének, Szrgya Popovicsnak a könyve, amely címével ellentétben nem a forradalomhoz vezető útról szól, hanem a diktatórikus rezsimek megbuktatásának sikerre vezető módszereit mutatja be az illiberális autokráciák ellenfeleinek.

 

A pesti oldal egyik legnagyobb plázájának könyvesboltja felé lépkedve felkészültem arra, hogy hosszú sort kell majd kiállnom a hézagpótló műért, de az is megfordult a fejemben, hogy mindössze a kötet újabb kiadásának ígéretével távozhatok majd a boltból. Hiszen ismeretségi körömben napjainkra olyannyira megcsappant az állampárttal rokonszenvező emberek száma, hogy személyesen már csak két orbán-hívőt ismerek. A többiek immár a végére jutottak a kijózanodás több éves folyamatának, és velem együtt vallják: a jogállam felszámolása katasztrofális jelenhez, és tisztességes emberek számára vállalhatatlan kilátásokhoz vezetett.

 

Félelmeim azonban nem igazolódtak. A könyvesboltba lépve egy percen belül a kezemben volt Szrgya Popovics könyve. – Kér áfás számlát? – kérdezte a rokonszenves eladó. – Hogy nyilvántartásba vehessék az adataimat? Hiszen nem szakácskönyvet vásároltam – utasítottam el az ajánlatot. – Biztos lehet benne, hogy ha ilyen könyveket olvas, a megfelelő helyen már megvannak az adatai – mondotta az eladó, majd egy zacskóba süllyesztette új szerzeményemet, elköszöntünk egymástól, és egy kis önellenőrzést követően elhagytam a boltot. Az eladó igazat mondott. A kertvárosban, ahol lakom, csak azok a szomszédaim kapnak az állampárt sikerpropaganda kiadványaiból, akikről köztudott, hogy a sokéves MSZMP tagság, majd a rendszerváltást követő rövid útkeresés után az egykori megyei pártvezetők közeli családtagjaiból verbuválódott új állampártban látják minden gondjuk megoldásának zálogát. Bár számuk napról napra csökken, legnagyobb részük a bizonytalanok számát gyarapítja, és még nem jutott el az állampárt lebontásában történő aktív részvétel gondolatáig. Bizarr módon az az olvasóközönség, amelynek méltán tarthatna igényt az érdeklődésére a szerb szerző könyve, mára elhagyta országunkat, és az illiberális rezsim megdöntése helyett egyéni boldogulásán fáradozik.

 

Miről szól Szrgya Popovics könyve? A szerző mindenek előtt azt mutatja be, hogy hazájában hogyan, milyen módszerekkel sikerült előbb meggyengíteni, nevetségessé tenni, majd felszámolni a rosszul szabott öltönyökben (érdekes, hogy az autokraták egyik közös ismertető jegye a rossz ízlés..!) páváskodó Szlobodan Milosevics diktátor uralmát. A könyv számos más ország (Izrael, Egyiptom, Lengyelország, stb.) demokratikus mozgalmainak történetéből is merít, felidézve a jogállam híveinek gyarapodását, megerősödését eredményező eseményeket, akciókat, bevált módszereket. A bemutatott példák közös jellemzője az erőszak elutasítása, és a humor, mint a hazudozó, fenyegetőző, de növekvő félelemben élő hatalom ellen bevethető leghatékonyabb stratégiai fegyver tudatos alkalmazása. A kötet végére érve az volt a benyomásom, hogy Magyarországon napjainkban egy, az olvasottal ellentétes tartalmú kötet lapjai íródnak, aminek a Hogyan tartsuk hatalomban az antidemokratikus pártállamot? címet adhatnánk.

 

Mi másnak, mint az antidemokratikus hatalom védelmezésének tekinthetnénk azt a lapszerkesztői alapállást, amely az egyetlen baloldalinak mondott napilap hétvégi mellékletének kolumnáin idős egykori közszereplők hajdani szerelmi csalódásainak, a lap olvasóközönsége által messzire elkerült – mert megfizethetetlen – éttermek ömlengős dicséretének, félszázaddal ezelőtti iskolai csínyek aprólékos felidézésének ad bőséges teret, a mai magyar valóság bemutatása, a társadalmi összefogás lehetőségeinek felmutatása és a felelős cselekvés példáinak ismertetése helyett? Hogyan minősíthetnénk a demokratikus közgondolkodás ébresztésének azokat a magukat nem a lakájmédiához soroló televíziós közéleti műsorokat, amelyekben rendre a rezsim csalogánya, Németh Szilárd (a pontos jelzőért köszönet Tamás Gáspár Miklósnak), a mind nevetségesebbé váló bukott katonai ügyész Budai Gyula, vagy a hajbeültetésről elhíresült másik pártszolgálatos (a neve az istennek se jut az eszembe) szajkózza együgyű, lapos ostobaságait, a műsorvezetők látható felkészületlenségétől és alig leplezett félelmétől bátorítva..?  Minek nevezhetnénk azt a tényt, hogy az egyetlen olyan rádióban, amelyet még nem az állampárt bizalmasai birtokolnak, folyvást a Magyar Szocialista Párton belüli állítólagos vitákról, nézeteltérésekről hablatyolnak ahelyett, hogy megismertetnék hallgatóikkal az állampárt leváltására, a jogállam helyreállítására készülő Botka László programját, országjárásának tapasztalatait, a konstruktív együttműködés és összefogás lehetőségeit?  Minek kellene történnie ahhoz, hogy a körülírt médiumok a terméketlen és megosztó defenzívával felhagyva végre felismerjék történelmi felelősségüket, és offenzív magatartásra váltsanak? Azt hiszem az lenne a legjobb, ha tulajdonosaik és munkatársaik elolvasnák  Szrgya Popovics könyvét, amit egyébként jó szívvel ajánlok a demokratikus jogállam és a jövendő új magyar köztársaság minden hívének.

F.L.Gy.

 

©2024 MSZP13