Nehéz idők

A második világháború olyan rettenetes volt, hogy Adolf Hitler öngyilkos lett – írja Hazátlan ember című esszékötetében Kurt Vonnegut junior. A fokozhatatlannak tűnő abszurditást most sikerült túlszárnyalni: a babér Novák Katalint illeti.

„Nehéz lehet azoknak, akik valamiért nem tudják támogatni a kormánypártokat, mert úgy látom, egyik ellenzéki párt sem kínál számukra valós alternatívát” – nyilatkozta a Magyar Hírlap című sajtóterméknek Novák Katalin, az Emmi család- és ifjúságügyért felelős államtitkára. A derűs tekintetű állampárti politikus kétségtelenül fején találta a szöget.

Totalitárius viszonyok között mindenki nehéz helyzetben találja magát, aki  „valamiért”  nem tudja támogatni a pártállami berendezkedést. De nem csak az nehezíti meg az ilyen másként gondolkodók helyzetét, hogy egyik ellenzéki párt sem kínál számukra valós alternatívát, hanem maga a puszta tény is, hogy nem értenek egyet a totális hatalmat birtokló politikai képződmény hatalomfelfogásával.

Miről van szó? Ha napjaink Magyarországán valaki nem ért egyet a demokratikus jogállam felszámolásával, a fékek és ellensúlyok megszüntetésével, a hatalmi ágak egy kézben történt központosításával, a féktelen hazudozással, a következmények nélküli és intézményesült lopással, az nem fog trafikot kapni.  Ha történetesen köztisztviselő, vagy közalkalmazott az illető, akkor hiába dolgozna nyugdíja mellett tovább a szakterületén,  fizetést ugyan kaphat, de – az Európai Unió tagállamai közül egyedül Magyarországon – megfosztják nyugdíjától.  Ha vállalkozóként próbál élni politikai szabadságjogaival, beköltözik hozzá az állam adóhivatala, ha állami alkalmazottként bizonyul megbízhatatlannak, utcára kerül. Csakugyan igaza van Novák Katalinnak.  Hiszen pártállami viszonyok között nem könnyű tisztességesnek maradni, maga a rendszer gondoskodik arról, hogy az ilyen embernek megnehezítse az életét.

Az államtitkár azonban mégis téved. Ugyanúgy, mint minisztériumának közpénz százmilliókból fizetett reklámlódítása, amely szerint: „Szülőnek lenni életre szóló kaland.” Aki felnevelt már legalább egy gyermeket, az pontosan tudja: szülőnek lenni életre szóló felelősséget jelent, nem kalandot. A Magyar értelmező kéziszótár (Akadémiai kiadó, Budapest, 1972.) szerint a kaland: „Közbejött izgalmas, gyakran veszélyes történés. Kockázatos vállalkozás. Futó szerelmi viszony.”

Számomra úgy tűnik, hogy mindez nem annyira a szülői, mint inkább az államtitkári státuszt jellemzi.

Mit mondhatnánk tehát Novák Katalinnak, olyan emberként, akinek jobban tetszenek  a Fidesz 1990-es, ma ismét aktuális célkitűzései, mint mai program nélkülisége? Olyasvalakiként, aki akkor sem akar néma közreműködője lenni az ismét életre galvanizált  totalitárius pártállam ámokfutásának, ha ezzel könnyebbé válhatna az élete (trafikot..,  Uram irgalmazz..! trafikokat is kaphatna talán..?).  Esetleg azt, hogy 1956-ban sem akadt egyetlen párt sem (mivel 1956 októberéig nem voltak ilyenek) , amely valós alternatívát kínálhatott volna Rákosi Mátyás rémuralmával szemben – mégis megbuktatták a diktátor hazug, kártékony, és az egész nemzetet veszélyeztető rendszerét. Ha jól emlékszem, 1990-ben sem a demokratikus pártok versenye idézte elő a rendszerváltást… És mégis megtörtént az elképzelhetetlen.

Mindezek alapján úgy vélem, hogy kockázatos vállalkozás – futó, szerelmi viszony? – lehet államtitkárnak lenni egy totalitárius berendezkedésre törekvő, antidemokratikus  pártállamban. Kockázatosabb, mint  becsületesnek és tisztességesnek maradni még akkor is, ha az ilyesmiért üldözés és megbélyegzés jár.

F.L.Gy.