Sikerről sikerre

Nem lehetett könnyű napjuk a NER diadalmenetén fanyalgóknak november 21-én. A rezsim ugyanis egyetlen napon két fényes győzelmet is aratott. Hogy pontosan kit, vagy mit sikerült legyőznie, az nézőpont kérdése. A siker azonban elvitathatatlan.

Az egyik diadal az Országgyűlés Költségvetési Bizottságának üléséhez köthető. Mint ismeretes, a gazdasági stabilitásról szóló törvény arra kötelezi a kormányt, hogy a költségvetés féléves felülvizsgálata során állapítsa meg, hogy milyen eredménnyel sikerült eleget tennie az úgynevezett adósságszabálynak. A vizsgálat eredményéről a kormány köteles tájékoztatni a Költségvetési Tanácsot, és a Költségvetési Bizottságot is. Bár a kormány már elfogadta a szóban forgó jelentést, egy pompás huszárvágással megakadályozta, hogy a Költségvetési Bizottság érdemben tárgyalhassa azt. A bravúrt úgy sikerült véghez vinni, hogy sem a pénzügyi tárca vezetője, sem a kormánypárti tagok nem mentek el a bizottság ülésére. Így aztán nem történhetett meg az sem, hogy a grémium ellenzéki tagjai esetleg kétségbe vonhassák a jövő évre tervezett 2,7 százalékos infláció mértékét, egyetértésben a Magyar Nemzeti Bank szakembereivel, akik jelenleg éppen 3 százalékot meghaladó pénzromlást prognosztizálnak. Azon sem csámcsoghattak, hogy az OECD szerint a tényleges infláció eléri majd a 4 százalékot is, az Európai Bizottság pedig éppen ezekben a napokban szólította fel a kormányt egy 400 milliárdos kiigazításra a költségvetési hiány mértéke, és az államadósság alakulása miatt.

A másik hatalmas siker az Országgyűlés  Nemzetbizottsági Bizottságának ülésén bontakozott ki teljes szépségében. A bizottság a köztörvényes bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélt macedón Orbán, a magyar diplomaták által Magyarországra menekített Nikola Gruevszki menedékjogi ügyével kapcsolatos, erősen problematikus kormányzati lépésekről szeretett volna tájékozódni, ám a kormánypárt – zseniális húzással! – itt is kicselezte az ellenzéket. Mivel Halász János, a kormánypárt ágense nem szavazta meg a bizottság napirendjének elfogadását, a jelenlévők nem tehettek fel kérdéseket a bűnöző menekítésében és bújtatásában kulcsszerepet játszó belügyminiszternek. Annak a politikusnak, aki az Elios-ügy jogtörténeti csemegének számító kezelését követően (Égre kiáltó jogtiprások című fejezet) a Gruevszki botrányban játszott szerepével – mások mellett - örök időkre szóló helyet biztosított magának a magyar rendvédelem történet szemétdombján.

A dologról így is már éppen eleget tud a hazai és a nemzetközi közvélemény ahhoz, hogy képet alkothasson magának a magyar kormány működése, és a jogállam legalapvetőbb normái között feszülő, kibékíthetetlen ellentmondásról. A hagyományoknak megfelelően ezúttal is a külföldi médiumokból ismeretessé váló ”menedékjogi” ügylet részletei közül nagyjából már csak egyet nem tudunk. Mennyit fizetett a „menekült” ezért a magyar kormányzati szolgáltatásért?

Mint kitudódott, a baltás gyilkos Ramil Safarov kiengedéséért a Gruevszki példaképének számító magyar miniszterelnök személyes azeri tárgyalásait követően a helyi diktátor egyik családtagja 7,6 millió amerikai dollárt utalt át egy Velasco International nevű offshore cég magyar számlájára. Ezt a Velascót az ügylet lebonyolítását követően meg is szüntették, a dollármilliókról nem tudni, hova tűntek. Az eset körülményeinek tisztázását akkor is, mint most is, a  kormánypárt akadályozta meg. Az is egy feledhetetlen, nagy siker volt. Mint ez a tegnapi kettő is.  F.L.Gy.