Szőrös, vagy beretvált?

„Az államnak pártatlannak kell lennie. Nem ügyeskedhet, nem változtathatja kénye-kedve szerint a törvényeket és a szabályokat. Ha az állam részrehajló, és magánérdekek kiszolgálójává alacsonyodik, magánérdekek foglyává teszi a törvényhozást, akkor saját működésének értelmét számolja fel. Ha az állam azt akarja,  hogy tiszteljék, akkor tiszteletre méltónak kell lennie.” 

Mea culpa..![1]

 Az elmúlt nyolc év rossz kormányzása révén válságba sodorta az országot.

Az elmúlt nyolc év rossz kormányzása együttműködés helyett szembefordította egymással a társadalom tagjait, csoportjait. A fiatal korosztályokat az idősekkel, a munkából élőket a nyugdíjasokkal, a vidékieket a fővárosiakkal, a határon túl élőket az anyaországgal… ezzel a kirekesztés rendszerévé vált.

Hatalma fenntartása érdekében megszüntette a költségvetési gazdálkodás feletti demokratikus ellenőrzés lehetőségét, meghamisította a költségvetési adatokat, ezzel korlátozta az állampolgárok önrendelkezési jogát, hiszen felelős választói döntéseket csak az ország állapotának ismeretében hozhatunk.

Az elmúlt nyolc év rossz kormányzása engedte, hogy bűnszervezetek épüljenek be közpénzből fenntartott állami intézményekbe és vállalatokba.

Megbénította az államot és a közigazgatást, felszámolta annak hatékonyságát. Kiváltságosok, magánérdekek és bűnözők kezére juttatta az ország felemelkedésére szánt nemzeti forrásokat.

Megakadályozta a felelősségre vonást és az elszámoltathatóságot.

A közrend és a közbiztonság védelme helyett az állampolgárok elleni törvénytelen támadásra használta az állam erőszak-monopóliumát.

Az állampolgári jogok korlátozásával a jogok és kötelezettségek egyensúlytalanságát teremtette meg. Az állampolgárokkal fizettette meg saját politikai hibái árát.

Eltűrte a szélsőségek jelenlétét, felszámolásuk helyett felhasználta őket saját hatalmának legitimációjára.

Olyan kormány kell tehát, amely odafigyel az emberekre, meghallgatja őket, tiszteletben tartja a különbözőségüket, megérti a gondjaikat. Ebből adódóan azokat az értékeket képviseli, juttatja érvényre, amelyek mindenkinek fontosak, s ezáltal összekötnek minket, nem elválasztanak. Olyan politika kell, amely ezeket a közös értékeket építi, fejleszti, és igyekszik mindenki számára elérhetővé tenni.

Az államnak pártatlannak kell lennie. Nem ügyeskedhet, nem változtathatja kénye-kedve szerint a törvényeket és a szabályokat. Ha az állam részrehajló, és magánérdekek kiszolgálójává alacsonyodik, magánérdekek foglyává teszi a törvényhozást, akkor saját működésének értelmét számolja fel. Ha az állam azt akarja,  hogy tiszteljék, akkor tiszteletre méltónak kell lennie.

Mindezek a megállapítások a Nemzeti Együttműködés Programja II. fejezetéből vett szó szerinti idézetek (6-7-8-11. oldal). A 2010-ben az Országgyűléshez benyújtott program napjainkra az illiberális állampárt működésének hiteles és meggyőző vádiratává vált. Olyan vádirattá amit maga a vádlott írt, még mielőtt történelmi súlyú bűneit elkövette volna. Ez az oka annak, hogy a dokumentum nem található meg sem az állampárt, sem a kormány, sem más, a jelenlegi hatalomhoz köthető szerveződés honlapján. Alkotói azt szeretnék, ha ezt a programot mindenki elfelejtené. Ha valaki mégis veszi a fáradságot, és felkutatja a Nemzeti Együttműködés Programját, néhány perces olvasgatás után meggyőződhet arról, hogy a program alkotója éppen az ellenkezőjét cselekedte annak, amit kormányzásának elején megígért. Becsapta a választóit – és erre készül most is, a következő választásokra készülve. Hitelesebb, és elfogulatlanabb vádiratot senki sem állíthatna össze a jelenlegi rezsimmel szemben, mint amilyet ideológusai a kormányfő vezetésével és egyetértésével alkottak uralmuk kezdetén. 

Isten veled XIII. kerület?

 Végzetes hibát követnénk el, ha abban bíznánk, hogy a FIDESZ valamennyi ígéretét megszegi. Kinyilvánított szándékai között akad egy, amelynek végrehajtására régóta készül már, és bár újabban, a választások közeledtével  hallgat róla, az elmúlt esztendőkben újra és újra hitet tett elhatározásának végrehajtása mellett. Ez a terv más fővárosi kerületek megszüntetése (összevonása) mellett a XIII. kerület felszámolására vonatkozik. Nem a levegőbe beszélek. Már a 2010. évi helyhatósági választásokat megelőzően is keringtek olyan híresztelések, hogy a Fidesz a fővárosi közigazgatás teljes átszabására készül. A párt már akkor is tisztában volt azzal, hogy a fővárosiak nem szimpatizálnak a törekvéseivel, de tartott a nyílt hadüzenettől, a kerületek átszervezésének esetleges következményeitől.  Hatalomra jutva „megelégedett” az önkormányzati törvény módosításával, a választókerületek határainak átrajzolásával,  az önkormányzati jogok és kompetenciák (lásd: kormányhivatalok létrehozása), és tulajdon (KLIK) alapos visszametszésével, amivel jórészt kiürítette az önkormányzatiságot. Egyúttal szavazó gépezetével olyan törvényt fogadtatott el, amely nem teszi lehetővé, hogy a polgármesterek egyúttal országgyűlési képviselők is lehessenek: ezzel jelentősen csökkentette az önkormányzatok vezetőinek befolyását a törvényhozásra. Ezen a helyen nincs elegendő tér a körülírt folyamat teljes körű áttekintésére, de írásom nem is ezt a célt szolgálja.

A búvópatakként újra és újra eltűnő, majd a 2014. évi választásokat követően ismét felbukkanó, a főváros és ezen belül a XIII. kerületi önkormányzat sorsát végletesen befolyásoló kormányzati elképzelések közös vonása, hogy bármelyik megvalósulása a XIII. kerület ma ismert arculatának megszűnését, sajátosságainak felszámolását jelentené. A vázolt intézkedések eredményeként feltárult a fővárosi kerületi önkormányzatok védtelen mellkasa: senkit ne tévesszen meg, hogy a döfés módjára még nincs részletesen kidolgozott koncepció, amint azt Tarlós István is többször megerősítette különböző napilapoknak adott interjúiban. A  főpolgármester azonban minden ilyen alkalommal arról is beszélt, hogy  az Orbán-kormány feltett szándéka Budapest ma ismert közigazgatási struktúrájának megváltoztatása. A kormánypárt belső köreiben  folyó vitában évek óta három elképzelés tartja magát:

1. A kerületek egy részének összevonása,
2. a City-koncepció, és az
3. elöljáróságok bevezetése.

A főpolgármester véleménye szerint (Magyar Nemzet, 2016. február 27.[2]) a három variációból az összevonásos verzió tekinthető a legkidolgozottabbnak, amely a jelenlegi kerületi önkormányzatok kétharmadának megszűnését jelentené. A City-koncepció számunkra azonos eredménnyel járna, mint az első variáció:  kerületünket összevonnák az V., VI. VII. VIII. és IX. kerületekkel. Az elöljáróságok bevezetése a maradék önkormányzati jogok elvételének fedőneve. Ebben az esetben a döntési jogkörök maradéktalanul átkerülnének a Fővárosi Önkormányzathoz, és a kerületi elöljáróságok feladata mindössze azok végrehajtására korlátozódna. A sajtóban napvilágot látott hírek szerint (Figyelő, 2017. április 21.) Tarlós István, aki főpolgármestersége elmúlt éveit tekintve meglehetősen lehangoló teljesítményről adhat számot, 2019. évi ismételt megmérettetését ahhoz a feltételhez kötné, hogy megszűnjön a kétszintű döntéshozatali rendszer, azaz személyében az elöljáróságok létrehozását pártolná. A közelgő országgyűlési választás várható következményeivel  kapcsolatban jó hír, hogy a Budapest-törvény módosításához kétharmados többségre van szükség. Rossz hír, hogy Staudt Gábor, a  Jobbik 2010. és 2014. évi főpolgármester jelöltje a párt „Budapest, a magyarok fővárosa” című programjában maga is a város „központosítása” mellett érvelt. Staudt megnyilvánulásaiban óvakodott attól, hogy Tarlóshoz hasonlóan kiterítse a lapjait, de az említett programból könnyen levezethető elképzeléseik azonossága. A jobbik elnöke még nyomatékosította is ezt a tényt azzal a többször megismételt kijelentésével, hogy a Fidesz a Jobbiktól „lopta” a fővárosra vonatkozó programját. Rossz hír, hogy ha a Fidesz a 2018. évi választásokon kétharmadot szerez, a kiszivárogtatott tervek szerint ismét „demokratizál” egyet a választási rendszeren, és 2019-ben nem bíbelődik a főpolgármester kiválasztásának hagyományos rendjével. Tarlós utódját ebben az esetben a kormány fogja kinevezni. Az sem jó hír, hogy ha esetleg nem sikerül megnyerni a választók egyharmadának szavazatát a kétharmados többséghez, Budapest közigazgatásának ­­­szétveréséhez  átalakításához a két szélsőjobboldali párt összefogására biztosan számíthatunk. 

Mit veszíthetünk?

 Röviden: mindent. Mindent,  ami szeretett XIII. kerületünket megkülönbözteti más fővárosi kerületektől. Elveszíthetjük az itt élő emberekre nyitott, a véleményüket minden őket érintő döntés előtt kikérő, az életkörülményeik javításáért mindig tettre kész, a demokratikus hatalomgyakorlás mellett elkötelezett, erejét a polgárok bizalmából  és  tevékeny lokálpatriotizmusukból merítő önkormányzatot. Elveszíthetjük a kerület egyedülálló szociális intézmény rendszerét: a családsegítő és prevenciós intézményeket, az Angyalföldi Szociális Egyesületet, az idősek klubhálózatát, a sokféle támogatást, ami a szegények, a nagycsaládosok és az idős emberek jólétét, megtartását szolgálja. Megszűnhet a kerületben létrehozott, ma ismert, kiemelkedően magas színvonalú egészségügyi  ellátó rendszer, amit várhatóan beolvasztanának a miénktől fényévnyi távolságra vegetáló fővárosi ellátó hálózatba. Véget érhet az országosan egyedülálló bérlakás építési, és intézmény felújítási  program. Nem maradhatnának fenn a jelenlegi formájukban az országos mércével mérve is magas színvonalú művelődési központjaink (a Láng-, a József Attila-, és a Radnóti Miklós Művelődési Központ) és ifjúsági házunk (a kerületi Diákönkormányzat sasfészke, a Tücsöktanya). A múlt ködébe veszhet  a  kerületi sportlétesítmények hozzáférhetőségének élménye. A kerületi bölcsődék és óvodák atyai szívű támogatása. Megszűnhetnek a kerületi médiumok, véget ér a kerületi kulturális rendezvények több évtizedes múltra visszatekintő sorozata… Csak emlék maradna a kerületi szobor-, és emléktábla avatási, koszorúzási program, megszakadna az AngyalZöld és a Gondos Gazdi program, és még sok minden más, ami miatt jó itt élni. Felszámolnák az önálló kerületi közterület-felügyeletet, talán megszüntetnék a kerületi rendőrkapitányságot is, a gyors segítségben reménykedők a fővárosi és az országos szintű rendvédelmi szervezetek telefonszámain kunyerálhatnának beavatkozást olyan ügyekben, amelyekben ma néhány percen belül a helyszínre érkezik a segítség. Megszűnhet a kerületi közszolgáltatások intézménye: kerületünk más fővárosi kerületekhez hasonlóan koszban és szemétben merülhet el, kátyús utak, gondozatlan növényzet uralhatnák el közterületeinket. A helyi szociális munkások hiánya a hajléktalanok számának megtöbbszöröződéséhez vezetne, akikre a továbbiakban nem jutna sem pénz, sem figyelem. A sort bárki folytathatja, én azonban most befejezem.  Végezetül még talán annyit: a főváros közigazgatásának átszervezésével a mi kerületünkben élő emberek nem nyerhetnek semmit. De ha bekövetkezik,  egészen biztosan sokat veszítenek. 

Van remény?

 Nem sok, de van. Úgy gondolom, hogy ha a választásokig hátralévő időben sikerül felébreszteni a kerületben élő emberek egészséges veszélyérzetét (remember Margit sziget!), és széles körben ismertté válik, hogy mi a tétje a XIII. kerület számára a következő országgyűlési választásoknak, talán sikerülhet megakadályozni a számunkra gyászos véget jelentő kormányzati forgatókönyv valóra váltását. Az is előfordulhat, hogy más kerületek lakói is eltöprengenek azon: biztos, hogy az önkormányzatiság végletes kiüresítése, a helyi demokratikus intézményrendszer felszámolása szükséges Budapest ésszerűbb és magasabb színvonalú működéséhez? Biztos, hogy a kerületek önállósága, vagy az elöljáróságok hiánya miatt sikerült ilyen botrányosra a 3-as metró felújítása? A köztisztaság, a szemétszállítás, vagy a hajléktalankérdés megoldatlansága? A fővárosi tanintézetek és egészségügyi intézmények minősíthetetlen helyzete? Valóban úgy érzi valaki, hogy fővárosi közigazgatás szétverése átszervezése szükséges a tömegközlekedés  problémáinak megoldásához? Van ember aki úgy gondolja, hogy a jelenlegi kerületek okolhatók azért, hogy Tarlós István nem a városvezetői teljesítményével, hanem néha szellemes, gyakrabban otromba kiszólásaival marad meg majd a fővárosiak emlékezetében? 

És a legfontosabb kérdés: megakadályozható-e, hogy fővárosunk Európa egyetlen illiberális (egy ideje émelyegve gyanítjuk már, hogy mit jelent ez a kifejezés) fővárosává zülljön? Talán még igen.

Ez a remény késztetett ennek a nem rövid, de talán hasznos publicisztikának a megírására.

Végezetül a címválasztásról. Nem az a lényeg, hogy valaki szakállt visel-e, vagy nem. Hogy szőrös, vagy beretvált a képe. Hanem az, hogy lehetőleg rend legyen a fejében.

Fábián L. Gyula