Tusványozás: csak 18 éven felülieknek!

Orbán Viktor a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban az erdélyi Tusnádfürdőn 2017. július 22-én a következő fenyegető üzenetet küldte mindazoknak, akik elvi, és ízlésbeli okokból az anyaországból kísérik figyelemmel Magyarország miniszterelnökének szokásos romániai fellépéseit: ha kormányváltás lesz, "olyan időszak jönne, amelyben rombolás lesz.”

Nem érdemes most azzal foglalkozni, hogy az állampárt első embere a hazájában már régen félne kiállni (kiülni) egy mindenki előtt nyitott rendezvény közönsége elé. Bálványoson más a helyzet. Igaz ugyan, hogy az itt összeverbuvált hallgatóság egy része soha életében nem járt Magyarországon, és leginkább németországi munkavállalási lehetőségekről álmodozik, de az utazó népnemzeti cirkusz által kivásárolt szavazata ezen a tőzsdén mind többet ér. Most éppen olyan nagy a veszélye a csalással megszerzett hatalom elveszítésének Magyarországon, hogy immár a külhoni magyar édesanyák is részesülnek majd egyszeri anyasági segélyben - természetesen elvárt voksukért cserébe. A lelkes publikumból csak egy férfi akadt, aki kifejezésre juttatta ellenvéleményét a triumfáló magyarországi turistával szemben – az is nő volt (emlékezzünk meg e helyen Kéthly Annáról, a magyar szociáldemokrácia kiemelkedő alakjáról, aki lehetővé tette ennek a maximának a megszületését). Láthattuk, ahogy a polgári, nemzeti, keresztény, konzervatív publikum egy tagja (nyolcvanöt, kilencven kilósnak látszó, első pillantásra épp elméjűnek tűnő, drága fényképezőgéppel felszerelkezett fiatalember) hátulról, a hajánál fogva rántotta a földre az alig negyven kilós protestálót. Ismerjük el, hogy ez a cselekedet ugyan még távolról sem tekinthető polgárháborús tettnek, de valóban, felidézi a Die Welt minapi cikkét, amely szerint Magyarországon „hideg polgárháború zajlik”. A kitérő után fordítsuk ismét figyelmünket a nemzetvezető apokaliptikus víziója felé. Nem ő az első, aki súlyos fenyegetést helyezett kilátásba arra az eshetőségre, ha illiberális, antidemokratikus állampártját valamilyen csoda folytán leváltaná a nép okos gyülekezete.

Korábban írtam már arról, hogy a Fidesz nem választási programjával kívánja elnyerni a választópolgárok többségének szavazatát – mivel ilyen programmal 2010 óta nem rendelkezik. Írásomban arra is igyekeztem felhívni a figyelmet, hogy a párt a 2010. évi választások előtt közzétett programmal becsapta a választókat. A hatalom elnyerését követő cselekedetei és írásban meghirdetett szándékai ugyanis szöges ellentétben álltak egymással. A hazudozással és megtévesztéssel elnyert kormányzati pozíció megőrzése céljából ezúttal sem a választópolgárok megnyerésével próbálkoznak. A független magyar bíróság igazságos ítélete alapján bűnözőnek nevezhető propagandaminiszter, és az országgyűlési őrséget egy közepes méretű latin-amerikai ország hadseregévé fejlesztő, szorongásos házelnök megnyilvánulásaiból tudható, hogy az állampárt vezetői a választásokra is valamiféle nemzeti veszélyhelyzetként, a haza sírgödreként tekintenek. Mint most, a Kossuthot, Széchenyit, Petőfit felülmúló, legmagasabb ajakról elhangzott, a XXI. századi, anakronisztikus magyar állampárt leváltását eredményező választási eredmények egyúttal azt is jelenthetik majd, hogy olyan időszakkal kell szembenéznünk, „amelyben rombolás lesz.”

Miközben a köpcös vátesz fenyegetőzését hallgattam, a következő gondolatok foglalkoztattak. Vajon felkészültebben éri e majd az állampárt leváltását követő helyzet a magyar nemzetbiztonsági szolgálatokat, az igazságszolgáltatás szerveit és a rendvédelmi szerveket, amelyek nem az állampártra, hanem a nemzetre esküdtek fel, mint a köztársaság alkotmányának egypárti eltörlése idején volt? Vajon tisztában vannak e honfitársaink azzal, hogy a következő választással unokáink sorsáról is határozunk? Jól látható, hogy hazánkban lakosságcsere zajlik. A legtehetségesebb fiatalok, és a hátralévő életminőségüket veszélyeztetve látó középkorúak elhagyják az országot. Helyükre a pártállam által a nyilvánosságot kizárva becsalogatott ukránok, kínaiak, szerbek, és ki tudja, még milyen náció gyermekei jönnek.  Ha a 2018. évi választáson nyer az állampárt, Magyarország „félázsiai” (Orbán Viktor szíves minősítése) nemzetként teljesíti be sorsát: búcsút mond az Európai Uniónak, és mindannak, amit ez jelent, és ismét betagozódik Oroszország szatelit államai közé – ahonnan vétetett. Ezeket a kérdéseket kell fontolóra venniük a következő évi választásokon a 18. életévüket betöltött választópolgároknak. Közülük is első sorban azoknak, akiket nem szívesen láttak volna a magyar állampárt romániai választási rendezvényén, a tusnádfürdői (valójában bálványosi, még az elnevezés is sántít) „szabadegyetemen”.

Fábián L. Gyula